A tündérfehérnépek ajándéka 4.

Már-már kimondta a döntő szót, és Bászkát választotta volna mátkájának Argyas, mert nagyon kedvére való volt a nimfák kéklőpiros itala. De akkor hirtelen nagy morajlással kettéhasadt a föld, s a repedésből kiemelkedett az ötödik tündér, Virunga. Mint hamarosan kiderült, egyenesen Belzebubnál, az alsó világ uránál vendégeskedett eddig. Tündértársai kissé ijedten fogadták, és még Argyason is látszott, nem igazán tetszik neki, hogy a leány lepaktált a pokol teremtményeivel. De aztán megbékéltek, és figyelmesen hallgatták Virunga történetét. A leány elmesélte, hogy ő a Tűzokádó-hegyek közé vetődött, ahonnan aztán nem lelt kiutat. Egyre beljebb és egyre mélyebbre jutott egy végtelennek tűnő barlang gyomrában.

Virunga az Alvilág bejáratánál

Aztán, amikor már minden ereje elhagyta, megpillantott egy dioritból faragott kaput, sárkányfejben végződő kopogtatóval. „Lesz, ami lesz!” – gondolta és bekopogtatott. Majd a szeme világát vesztette, akkora nagy fényesség áradt ki a teremből, melynek kapuja kitárult előtte. A szemkápráztató csillogás a terem falaiból sugárzott. Mert ahova belépett, nem volt más, mint Belzebub gyémántokkal, rubinokkal, smaragddal, zafírral és más egyéb drágakövekkel kirakott trónterme. Az alsó világ lakóitól szokatlan vendégszeretettel fogadták a tündérlányt, merthogy olyan még nem volt, amióta alvilág az alvilág, hogy valaki önszántából bekopogtatott volna hozzájuk. Miután töviről-hegyire kifaggatták a jövetele célját illetően, az ördögök ura megígérte neki, hogy segítségére lesz abban, hogy ő vigye majd haza a legértékesebb ajándékot. Ennek fejében meg kellett fogadnia, hogy három évet náluk tölt, és mesél nekik a földi világról, az ott élők életéről, szokásairól. No, így is történt.

Miután Virunga kitöltötte a rászabott időt, és beavatta az alsó világ lakóit a földi élet rejtelmeibe, Belzebub elvezette őt kincses barlangjába. Felajánlotta, válasszon egyet féltve őrzött drágakövei közül. Ha megtalálja azt a követ, amelyiktől nagyobbat dobban a szíve, mint szokott, biztosan rálel a legértékesebb ajándékra.

– És úgy is történt. Mert nézzétek csak, amikor megpillantottam ezt a gyémántot, akkorát kondult a szívem, mint egy nagyharang! – bontogatta Virunga társai előtt tekerődző bíborból kötözött sötétlila útibatyuját. A többieknek még a lélegzetük is elállt az álmélkodástól, amikor meglátták az ezerfényben csillogó hatalmas drágakövet. Azt gondolták, ezek után nem fért hozzá semmi kétség, hogy ki lesz Argyas választottja.