2019. május 20., hétfő

Prológus

Hajdanában, amikor még jóval kevesebb országot tartottak nyilván a kisdiákok atlaszai, mint napjainkban, volt valahol a széles medrű Boronka folyása mentén egy minden égtáj felé szétterülő hatalmas birodalom. A korabeli krónikák Valaholvan Birodalomként jegyezték föl a nevét. Területén minden megvolt, amivel manapság csak egy kontinens dicsekedhet: hegyek, völgyek, folyók, patakok, tavak, mocsarak, királyságok, falvak, városok. Egyik oldalát háborgó óceán vize nyaldosta, másik oldalát nyugodt tengerek övezték. A nagy vizeken kisebb-nagyobb szigetek terpeszkedtek. Némelyikük csupán akkorácska volt, hogy egy lakó is alig fért el rajta. Míg másikuk egész országnyi embert juttatott biztonságos és bőséges birtokhoz.

Ennek a birodalomnak közönséges földi halandók és csodálatosabbnál csodálatosabb lények voltak a lakói. Ők népesítették be a szárazföldeket, az eget és a vizeket, az alvilágot és a felvilágot. Mindennapjaikat általában békességben, néha békétlenségben élték. 

Nos, hát ezeknek a békés-békétlen földlakóknak és égi-földi-földalatti lényeknek a történeteit szeretném megosztani Veled, kedves Vándor, aki idetévedsz a Valaholvan Birodalomba.